Újabb
szereplőt mutatok be nektek, akit Csenge elképzelt a szobájában.
Emma
Az
ő karaktere tisztult le a legnehezebben a fejemben.
Íróként
meg kell ismernünk a szereplőt ahhoz, hogy láthassunk a szemével,
gondolkodhassunk a fejével és érezhessünk a szívével.
Most
is nehéz eldöntenem, mit írjak róla, hogy ne áruljak el túl sokat, de mégis
azért valamit… Nem írhatok arról, ő milyen lenne kisgyerekként, mert neki a
jelen a fontos: a virágszirmok tarkasága, a frissen nyírt fű illata, a
kiállítások csendes padlóropogása, a puha holmik tapintása, a gyümölcsök íze.
Ő
aztán képes elveszni a jelen apró történéseiben, és néha azon kapja magát, hogy
beszippantotta a rajzolás. Ilyenkor hiába várnak rá a barátai a Körút egyik
romkocsmájában, Emma nem érkezik meg – időre biztosan nem.
Igen,
ő egy 15 éves magyar kamasz lány, aki keresi a helyét a világban. De nem csak a helyét:
a szerelmet is.
Néha
írás közben „vitatkozom” vele, hogy talán lehetne egy kicsit másként is kezelni
a dolgokat, de hiába, Emmát a saját érzései vezérlik, nem az enyémek ☺
Azért
néha jó lenne a szemével látni a világot, és tudom, hogy ő is mindenkivel
megosztaná az élményeit, ha tehetné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése