Mese felnőtteknek

Ma reggel a moly.hu-n a szerencsesütim egy kérdés volt, miszerint, ha lenne rá lehetőségem, megváltoztatnám-e a világot. Nos, mi sem aktuálisabb kérdés most ennél, noha a világot nem is, de sok mást megváltoztatnék.

Egy ilyen téma életjelnek is megfelel. Vagy egy mesének.

Sok szeretettel. Nektek. Mindenkinek.

Egy csepp varázslat

Messzi földön létezik egy falu, mely küllemre semmivel sem különbözik bármelyik párhuzamos világbéli falutól. A másság sokkal inkább a település mágiájában rejlik.

A legenda szerint, egy jóságos tündért egy gonosz boszorkány – mások szerint varázsló, megint mások szerint kobold – megfosztott a varázsporától. A szerencsétlenül járt tündér, varászerő híján, apróra zsugorodott, majd áttetsző kék szárnyával felröppent a fák fölé.

Szomorkodott, mert ők, tündérek nagy becsben tartják a tündérport, amire vigyázni kell; ez az ő legfontosabb feladatuk. Hogyan cselekedhetne ezután jót a por nélkül? Hogyan fog erről beszámolni tündérkeresztanyjának? Mikor bíznak majd meg benne ismét?

Azt kívánta, bárcsak létezne egy olyan világ, ahol mindenkinek jár a beteljesült kívánság. Ha ezek a vágyak nem csak beteljesülnének, hanem feltöltenék vízzel a folyókat, ellepnék virággal a mezőt, cserepeket sorakoztatnának a tetőkre, és egy beteljesült kívánság mindenkinek hasznára válna. Amikor ezt gondolta, éppen akkor ejtett el egy könnycseppet, mely az alatta elterülő csipkés hegygerinc vonulatára hullott, annak is egy aprócska gördülő kődarabkájára. A kavics hirtelen eltűnt, ahogyan körülötte a hegygerinc is átváltozott; fokozatosan előtűnt egy óriási völgy, melyet két oldalról fák szegélyeztek, egy felől kanyargós földsánc, legtávolabbi csücskénél pedig magas hegycsúcsok meredeztek. A levegőt hűvös fuvallat tisztította ki, mely erősen süvített végig, és döngölte el a földet az erejével görgetett kavicsokkal. Az apró törmelékeket a földsánc mellé halmozta fel.

A tündér igencsak meglepődött, le is szállt a völgy közepébe, hogy körülnézzen. Csípőre tett kézzel lebegtette szárnyát az ámulattól. Olyan aprócska volt, akár egy kavics. Arra gondolt, milyen szép falu épülhetne ezen a varászlatos helyen. Házak húzódhatnának a kanyargós ívek mentén, utakat létrehozva, és a sánc oldalában, milyen előkelő helyet kaphatna egy kastély!

– Valódi kastély, igazságos királlyal, aki lehetne akár egy jóindulatú, kívánságteljesítő varázsló is! – kuncogta el magát a tündérke, ám ekkor különös dolog történt.

A talaj morajlásba kezdett, majd szépen, sorjában a földből fehérre meszelt vályogházak bukkantak elő, velük együtt szalmatetős pajták, faházak, a kerítések mellett gyümölcsfák, melyek megjelölték az utak szélét.

Már ezen is elkerekítette csillogó szemét, de ami ezután következett, arra aztán végképp nem számított: a sánc oldalában szikrázó ködfátyol keringett, akár egy tornádó, mely lassan elcsendesedett, helyébe pedig egy álomszerű kastély került. A kis tündérre vetült hatalmas árnyéka. Ekkor még hitt is a szemének, de amikor megjelent a palota erkélyén egy fiatal királyfi, fején fonott aranykoronával, már csak pislogni tudott. Felröppent a magasba, majd a király előtt lepihent az erkély korlátján.

Csak nézték egymást. A királyfi odatolta orrát a tündérhez, aki szégyenlősen elpirulva, fürgén verdesett ragyogó szárnyával.

– Bárcsak nagyobb lennél! – kívánta a király. – Igazán beragyoghatnád az életemet!

Ekkor a tündér körül tornádószerű fuvallat keringőzött, mintha egy hosszúkás kínai sárkány repkedne körülötte. A forgószél a király mellé kavargott, ott egyre nagyobb lett. A lemenő nap fényében narancsos-kékes fények verődtek vissza a tündér felől, melyek egy pillanatra elvakították a királyt. De amint visszanézett, a forgószél eltűnt, ő pedig megpillantotta a tündérlányt emberi nagyságban.

Elég volt, hogy némán összefonták kezüket; egymásra szegezett tekintetük mindent elárult. Szavak nélkül kívánták, hogy a falu benépesedjen, és az emberek puszta léte örömmel töltsön el másokat, és ha valaki mégis rossz útra téved, az legyen szabad akarata, ne az élet sanyarúsága kényszerítse lopásra vagy hazugságra.

Így született meg az a falu, mely a tiszta vágyakból épült. Olyan vágyakból, melyek mindenkinek jók. Olyan falu épült, ahol egy gyermek léte öröm a családjának, öröm a falunak, öröm a világnak. Egy gyermek, akiből egyszer felnőtt lesz, és csupa hasznosat kíván majd.

Ilyen világot kívántak mindenkinek, a tündér és a király.

Életjel

Már egy ideje nem volt időm életjelet adni magamról. Az elmúlt két hét margóját áramlatok és hullámok korbácsolták – még ha ez nem is éppen a legszebb kifejezés erre.

Ha az elmúlt időszakot képekben kell leírnom, akkor éppen csavarugrással vetődöm ki egy kalózhajó árboccsúcsáról, és olyan szakszerűen zárt testtartással merülök alá, hogy a delfinek egytől egyig tíz pontra értékelik a mutatványom. A hideg és meleg áramlatok csak ezután kapnak el, miközben a hullámokon szörfözök.

Rengeteget olvasok mostanában, ami mentőövként szolgál akkor, amikor éppen hideg áramlatok futkosnak a talpam alatt. Azt meg se merem nézni, milyen egyéb dolgok csiklandozzák a lábfejem, miféle teremtmények és képződmények terülnek el a sós tenger rejtekében.

Aztán beleolvasok a saját szerzeményembe és fenem a cápafogam egy jó kis szerkesztésre. Ha Poszeidón szigonya megvilágítja az útját, és valaki lát benne fantáziát, úgy megszerkesztem, hogy siklik majd az olvasó szeme a sorokon, mint a vízisí. Addig valahogy nem merek belenyúlni.

Közben azon is gondolkodom, milyen magyar művésznevet választhatnék, mert ez a Lory Gray a könyvhöz született meg, és talán egy jó magyar kiadáshoz egy jó magyar név (is) illene. Már van ötletem, de még úszom az árral, mielőtt döntést hoznék a kérdésben ☺

Olyan szépen alakul a második rész a fejemben, annyi párbeszédet papírra vetettem már, szinte égek a vágytól, hogy belekezdjek, és talán hamarosan bele is fogok. Legfeljebb elkészül, mire az első részen újra dolgozhatnék… A vicces, hogy már a második részt úgy érzem, tizennégy év felett ajánlanám, és ennek megfelelően vagy át kéne dolgoznom az elsőt, vagy vagy. Nem tudom, mit írhatnék az első „vagy” után.

Csak ennyi probléma van velem jelenleg.☺

Sosem volt egyszerű semmi, amibe belefogtam, miért éppen most lenne az? Aztán végül mindig jól sült el a tervem, és aki támogatott, örült, hogy részt vehetett benne, ha csak annyiban is járult hozzá, hogy biztatott és hitt bennem.

Na, és most hogy felemelkedem a hullám legaljáról, és izgalmas olvasmányok és bemutató tanórák állnak előttem, mi sem lenne jobb, mint venni egy forró fürdőt áramlatoktól és hullámoktól mentesen!

A Nagy Bakancslista

Rendhagyó bejegyzéssel érkeztem.

A moly.hu oldalon találtam egy nem olvasós kihívást. Meghatározások szerint kell tíz-tíz dolgot felsorolni, amit megtennénk, mielőtt itt a világvége.

A bakancslista nem más, mint azon dolgok felsorolása, amelyeket halálunk előtt mindenképpen meg szeretnénk tenni – mielőtt feldobjuk a bakancsot, ugyebár.

Nagyon érdekes volt a meghatározások szerint gondolkodni; tényleg nagy kihívás. Volt olyan pont, ahol nem győztem szűkíteni a kört, és volt, ahol bizony erősen kellett gondolkodnom, mit is írhatnék.

Ezt a listát szerintem évente meg fogom csinálni, mert kíváncsi vagyok, miben fog változni a hozzáállásom. Az eddig még nem olvasott könyveim esetében legalább is remélem, hogy történik majd változás ☺

Leírom nektek is a válaszaim, mert nem titkos. Aki pedig kedvet kapna ehhez csak úgy, annak jó elmélkedést hozzá!

Íme az én bakancslistám:

A Nagy Bakancslista – avagy, mi van ha mégis beüt a világvége

Sorolj fel 10 könyvet, amit mindenképpen el akarsz olvasni

Nem fontossági sorrend, csak így jutottak eszembe.

1. Jane Austen: Büszkeség és balítélet

2. George R.R. Martin: Trónok harca

3. Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók

4. J.K. Rowling: Harry Potter (kövezzetek meg, de én még nem olvastam)

5. Tara Altebrando: A távozás

6. C.S. Lewis: Narnia krónikái

7. F.H. Burnett: A titkos kert

8. Terry Pratchett: A mágia színe

9. Michael Ende: A végtelen történet

10. J.R.R. Tolkien: Hobbit/Gyűrűk ura sorozat

11. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai (hoppá, ez már tizenegy)

Sorolj fel 10 olyan helyet, vagy várost, vagy államot a világban, ahová mindenképpen el szeretnél jutni, mindegyiket legalább egy-egy mondattal indokold, hogy miért, és mit szeretnél ott látni, csinálni

1. Kanada (Calgary – Banff Nemzeti Park) – Moréna-tó és a Rundle-hegység – Mert gyönyörű.

2. Thaiföld – Mert egyszer már voltam ott, de ezúttal az autentikus Thaiföldre lennék kíváncsi.

3. India – Kíváncsi vagyok, miért vágynak annyian oda – és utána vissza is.

4. Izland – Szeretnék igazi gleccsereket látni, ezért még a hideget és a szelet is bevállalnám.

5. Új-Zéland – Meglátogatnám a helyszíneket, ahol a Gyűrűk urát forgatták.

6. Bejárnám az egész amerikai kontinenst – felváltva a hegyvidéki erdőket, nemzeti parkokat a forró sivataggal, kanyonokkal, tengerpartokkal.

7. Anglia és Franciaország fjordjainál elhelyezkedő kicsiny szigetek bármelyikére elmennék, hogy lássam, hogyan zsugorítják össze a hétköznapokat ici-pici helyekre.

8. Görögország és Törökország közelében lévő szigetek bármelyik tengerpartján szívesen lógatnám a lábam, de nem vetném meg azt sem, ha Franciaországba vagy Olaszországba száműznének.

9. Gibraltári-szoros – Mert azt látni kell.

10. Horvátország – Mert hihetetlen, hogy még nem voltam ott.

Sorolj fel 10 olyan őrült dolgot, amit talán soha nem tennél meg, de ha tudnád, hogy nem sok van hátra, vagy beüt a ménkő, azért biztosan belevágnál

Másnak talán ezek nem is akkora őrültségek...

1. Búvárkodni egy long tail boatról leugorva – pedig félek a nyílt víztől és a tengerből kiálló sziklás csúcsok közelségétől

2. Holland sütit enni

3. Vezetni bal oldali közlekedésű területen

4. Utazni hőlégballonnal

5. Piercinget vagy tetoválást csináltatni

6. Sok ember előtt gitározni és énekelni

7. Vezetni valamilyen kötött pályás járművet

8. Belopózni filmes forgatásokra

9. Kipróbálni a paintballt – az utcán

10. Kipróbálni a síelést, de csak miután megmásztam a hegyet, amiről lecsúszom (mind a két dolog gondolatától rosszul vagyok)

Sorolj fel 10 embert, akikkel nagyon szeretnéd eltölteni az utolsó napjaidat (Lehetnek híresek, lehetnek családtagok, barátok, csak jelezd, hogy ki kicsoda)

Nos, én leginkább közösségekben tudok gondolkodni.

1. Barát

2. Barátnő 1

3. Barátnő 2

4. Ha lesz gyerekem, akkor vele

5. A kamaszkori baráti társaságommal

6. A tanítványaimmal

7. A családom pozitív tagjaival

8. A legjobb mostani kollégáimmal

9. A legjobb korábbi kollégáimmal

10. Azzal az íróval, akinek a könyvét éppen olvasom, hogy elnézést kérjek tőle, amiért nem tudom befejezni

És végül sorolj fel 10 olyan dolgot, amit hátra szeretnél hagyni az utókornak, miután nem leszel már (Lehet tárgy, vagy akár eszme is)

1. Irományaim és a bennük megjelenő karakterek

2. A szoknyáim

3. Amit megtanítottam az alsós gyerekeknek

4. A felhalmozott kézműves eszközök és anyagok

5. Az iskolai kézműves és dekorációs ötleteim

6. A levélkés gyűrűm

7. Szakmai szemléletem

8. Néhány e-mail regisztráció

9. Korábbi színjátszós felvételek

10. Nyelvi humor

Karakterek: Borrao

Az öt főszereplő közül érkezik az ötödik.

Borrao

Sokat beszélgettünk róla, hogyan készüljön el a kép, mert ő annyira megfoghatatlan karakter. Nem tudod megragadni, mert amikor egy kicsit is azt hiszed, hogy végre már tudod, milyen, máris rácáfol.

Nem lehet őt lefesteni, sem ecsettel, sem szavakkal. Helyette mindig a tettek beszélnek.

Nos, lányok, illetve hölgyek, mindenki őszintén nézzen magába: Kinek nem tetszett tizenévesen egy titokzatos, jóképű, de flegma srác? Lekezelő, mégis a lábai előtt heversz. A ráadás, hogy nem is rosszfiú. Vagy mégis? Á, túl szép ahhoz, hogy a rossz oldalon álljon! Nem lehet. Lehetetlen. Kizárt - és ennek minden szinonimája.

Ha megtanulna viselkedni, még késztetést sem éreznék arra, hogy felpofozzam. Szerencsére tizenhét éves, így még nincs minden veszve. Az alig érzékelhető francia akcentusa pedig a lányok szerint még vonzóbbá teszi őt – és semmiképpen sem aranyossá. Ezzel a jelzővel egy életre kiverném nála a biztosítékot.

De nem is mondok róla többet, még a végén elárulnám a kis titkait.

Karkaterek: Lora

Érkezik a negyedik karakter. ☺

Lora

Érdekes eset történt, mert Csenge teljesen másként képzelte őt, mint én. Amikor először megláttam az elkészült képet, leesett az állam; azt hittem, megint Emmát rajzolta meg: szoknyát viselt, a kabátján minták, nyakában szép kendő, kezében divatos táska… Szóval váltottunk néhány levelet, így a már korábban elkészült képet sikerült átjavítani: Kopott bőrdzseki, nadrág, piros kötött sál, hátizsák. Lora fiús, nincs mese. ☺

Szúrós szemei nem éppen azt sugallják, hogy „Gyere, legyünk barátok!”, de ha megkedvel, biztosan kiáll érted. Sőt, leszedi a szöszt a ruhádról, megigazgatja a kendőt a nyakadban, eltépi a varrásnál kilógó cérnát, vagy segít lehúzni a pulóvered beakadt cipzárját.

Ha közeledni akarsz hozzá, akkor állattá kell változnod. Állati alakot öltve sokkal könnyebb elnyerni a szimpátiáját.

Ne akarj vele lépést tartani. Lehetetlen. Amíg ő sétál, te szaladsz utána és a csökönyös elképzelése után.

Ne akard őt visszafordítani. Lehetetlen. És később se mondd meg neki, hogy te megmondtad. Majd ő megmondja.

Ne tedd neki a szépet. Azt utálja. Legyél őszinte és kiszámítható. Persze, ha te egy titok vagy, hamarosan ő fog majd közeledni.

Karakterek: Tom

Érkezik a harmadik főbb karakter, ahogyan Csenge elképzelte. A tesztolvasók tudják már, mit vizslat ennyire, de ők nem árulhatják el ☺

Tom

Valahol Angliában egy fiú éppen csokidarabos kekszet majszol. Ha csendben vagytok, talán ti is hallhatjátok, ahogyan ropogtat.

Néha én sem hiszem el, hogy már tizenöt éves.

Ha diákként egy iskolába járnék vele, biztosan csodabogárnak tartanám, és mindent elkövetnék azért, hogy belessek a kapucnija alá. De Tom mindig olyan gyorsan elvegyül az udvari tömegben, hogy esélyem sem lenne megtalálni őt.

Az egyedi nyomott pólói viszont nagyon vagányak, szóval, ha nem csak diák, de fiú is lennék, biztosan találnék vele összesen egy beszédtémát – feltéve, ha már megszoktam sajátos beszédstílusát.

Karakterek: Emma

Újabb szereplőt mutatok be nektek, akit Csenge elképzelt a szobájában.

Emma

Az ő karaktere tisztult le a legnehezebben a fejemben.

Íróként meg kell ismernünk a szereplőt ahhoz, hogy láthassunk a szemével, gondolkodhassunk a fejével és érezhessünk a szívével.

Most is nehéz eldöntenem, mit írjak róla, hogy ne áruljak el túl sokat, de mégis azért valamit… Nem írhatok arról, ő milyen lenne kisgyerekként, mert neki a jelen a fontos: a virágszirmok tarkasága, a frissen nyírt fű illata, a kiállítások csendes padlóropogása, a puha holmik tapintása, a gyümölcsök íze.

Ő aztán képes elveszni a jelen apró történéseiben, és néha azon kapja magát, hogy beszippantotta a rajzolás. Ilyenkor hiába várnak rá a barátai a Körút egyik romkocsmájában, Emma nem érkezik meg – időre biztosan nem.

Igen, ő egy 15 éves magyar kamasz lány, aki keresi a helyét a világban. De nem csak a helyét: a szerelmet is.

Néha írás közben „vitatkozom” vele, hogy talán lehetne egy kicsit másként is kezelni a dolgokat, de hiába, Emmát a saját érzései vezérlik, nem az enyémek ☺ 

Azért néha jó lenne a szemével látni a világot, és tudom, hogy ő is mindenkivel megosztaná az élményeit, ha tehetné.